Krisztus feltámadása után megjelenik Mária Magdalénának

1 A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Mt 28,1; Mk 16,1; Lk 24,1

2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Lk 24,12

4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz.

5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők, mindazáltal nem megy vala be.

6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba, és látá, hogy a lepedők ott vannak.

7 És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Zsolt 16,10

10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba, Mk 16,5

12 és láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.

13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

14 És mikor ezeket mondotta, hátrafordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Mk 16,9

15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi: Mester!

17 Monda néki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz, hanem menj az én atyámfiaihoz, és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.

18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. Mk 16,10

Jézus megjelenik a tizenegynek és Tamásnak

19 Mikor azért este vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus, és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! Mk 16,14; Lk 24,36; 1Kor 15,5

20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Jn 17,18

22 És mikor ezt mondta, rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szentlelket!

23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak. Mt 16,19; 18,18

24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek* hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött vala Jézus.

25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen, és monda: Békesség néktek!

27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő!

28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél. Boldogok, akik nem látnak és hisznek. 1Pt 1,8

30 Sok más jelt is művelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Jn 21,25

31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.