Kánai menyegző

1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában, és ott volt a Jézus anyja,

2 És Jézus is meghívaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem tehozzád, oh, asszony? Nem jött még el az én órám.

5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek!

6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Mk 7,3

7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtölték azokat színig.

8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.

9 Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

10 és monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét, és hívének benne az ő tanítványai.

12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai, és ott maradának néhány napig,

Jézus megtisztítja a templomot

13 Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. 2Móz 12,3-6; 14-20

14 És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala.

15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is, a juhokat is. És a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté,

16 és a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává!

17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. Zsolt 69,10

18 Felelének azért a zsidók, és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? Jn 6,30; Mt 12,38; 16,1; Mk 8,11; Lk 11,29

19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mt 26,61; 27,40; Mk 14,58; 15,29

20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. Jn 10,18

22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta, és hívének az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala. Lk 24,8

23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala.

24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk amiatt, hogy ő ismeré mindnyájukat,

25 és mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, mert magától is tudta, mi volt az emberben. Jn 6,64; ApCsel 1,24; Jel 2,23