Ésaiás
40. fejezet
Az Úr eljön népe megváltására
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – így szól Istenetek.
2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Mt 3,3
4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává!
5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt. Ésa 52,10; Lk 3,6
6 Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága.
7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá. Bizony fű a nép. Jób 14,1; Zsolt 103,15; 1Pt 1,24.25; Jak 1,10.11
8 Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
10 Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése őelőtte. Zak 9,9; Mt 21,5; Ésa 62,2
11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. Ésa 66,12; Ez 34,12-16; Jn 10,11; 1Móz 33,13; 4Móz 11,12
12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? Jób 26,10-13; 38,4-11; Péld 30,4
13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta őt, mint tanácsosa? Róm 11,34; Jób 11,7; 28,12; 21-28; 1Kor 2,16
14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa őt, és tanítsa őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa őt az értelem útára?
15 Ím, a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek. Ímé, a szigeteket, mint kis port emeli föl.
16 És a Libanon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. Zsolt 50,8
17 Minden népek semmik őelőtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. Dán 4,32
18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek őróla? ApCsel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19
19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüstláncot reá.
20 Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad. Okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz. Jer 10,3-5
21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait?
22 Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói, mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti, mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra. Zsolt 104,2; 113,5.6; Zak 12,1
23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja. Jób 12,17.24; Dán 2,21
24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el. Jób 8,16-18
25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? – szól a Szent.
26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja, nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen. 1Móz 1,3-18; Zsolt 147,4.5; Jób 38,31-37
27 Miért mondod Jákób, és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Ésa 27,8.9; 49,14-16; Jób 27,2
28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el. Végére mehetetlen bölcsessége! Zsolt 90,2; Róm 11,33.34
29 Erőt ád a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Zsolt 68,10; Mt 11,28
30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.
31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Zsolt 103,5; 2Sám 1,23