Dína és Sekhem

1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szült vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. 1Móz 30,21

2 És meglátá őt Sekhem, a khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála, és erőszakot tesz vala rajta.

3 És ragaszkodék az ő lelke Dínához, a Jákób leányához, és megszereté a leányt, és szívéhez szól vala a leánynak.

4 Szóla pedig Sekhem Khámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségül ezt a leányt!

5 És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.

6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.

7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről, és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.

8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam, Sekhem lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségül.

9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak!

10 És lakjatok velünk: a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta, és bírjátok azt!

11 Sekhem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom. 1Móz 33,15

12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségül.

13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak, az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát, az ő húgukat.

14 És mondának nékik: Nem művelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen férfiúnak adjuk, mert ez nékünk gyalázat volna. 1Móz 17,10.11

15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körülmetélkedjék tiköztetek.

16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk.

17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, felvesszük a mi leányunkat, és elmegyünk.

18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak és Sekhemnek, a Khámor fiának.

19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát. Néki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete vala.

20 Elméne azért Khámor és Sekhem, az ő fia az ő városuk kapujába, és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:

21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé, e föld elég tágas nékik, az ő leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nékik.

22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körül vannak metélkedve.

23 Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak.

24 És engedének Khámornak és Sekhemnek, az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körülmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár vala.

A sekhemi vérfürdő

25 És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának, s bátran a városra ütének, és minden férfit megölének. 1Móz 49,6

26 Khámort és az ő fiát, Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.

27 A Jákób fiai a megölteknek esének, és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgukat.

28 Azok juhait, barmait, szamarait és valami a városban és a mezőn vala, elvivék.

29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent, ami a házban vala.

30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a kananeusok és perizeusok előtt. Én pedig kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem mind házam népével egyben. 1Móz 49,9

31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?