MÓZES I. KÖNYVE
3. fejezet
A bűneset
1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úristen teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3 de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: Abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok!
4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. 2Kor 11,3
5 Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Jn 8,44
6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért. Szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. 1Tim 2,14
7 És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek. Fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak. 1Móz 2,25
8 És meghallák az Úristen szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala, és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úristen elől a kert fái között.
9 Szólítá ugyanis az Úristen az embert, és monda néki: Hol vagy?
10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11 És monda ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12 És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13 És monda az Úristen az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. Jel 12,9
14 És monda az Úristen a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban! Ésa 65,25; Mik 7,17
15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az néked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. 1Jn 3,8
16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik terajtad. 1Kor 14,34; 1Tim 2,11.12; 1Pt 3,5
17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban!
18 Töviset és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét! 1Móz 4,12
19 Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, s ismét porrá leszesz. Zsolt 146,4; 2Thessz 3,10
20 Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21 És csinála az Úristen Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltözteté őket.
22 És monda az Úristen: Ímé, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen;
23 kiküldé őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala.
24 És kiűzé az embert, és odahelyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.