Mózes könyörög a népért

1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt. 5Móz 34,4

2 És bocsátok előtted angyalt, és kiűzöm a kananeusokat, emoreusokat, khittheusokat, perizeusokat, khivveusokat és jebuzeusokat; 2Móz 23,20

3 a tejjel és mézzel folyó földre. De én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton. 5Móz 9,13

4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.

5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.

6 És lerakták magukról az Izráel fiai az ő ékességeket a Hóreb hegyétől fogva.

7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind, aki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához a táboron kívül.

8 És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és ki-ki mind az ő sátorának ajtajában álla, nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.

9 És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhőoszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.

10 És látá az egész nép, hogy a felhőoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és ki-ki meghajlék az ő sátorának ajtajában.

11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával. És mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája, az ifjú Józsué, Núnnak fia nem távozék el a sátorból. 4Móz 12,8; Józs 1,1-2

12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem, kit küldesz velem, pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

13 Most azért, ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted! És gondold meg, hogy e nép a te néped!

14 És monda: Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

15 Monda néki Mózes: Ha a te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen!

16 Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek színén van. 5Móz 4,7

17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.

Mózes az Úr dicsőségét óhajtja látni

18 És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.

19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Róm 9,15

20 Orcámat azonban, mondá, nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén.

21 És monda az Úr: Ímé, van hely énnálam. Állj a kősziklára!

22 És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.

23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod.