Földi gyönyörűség hiábavaló

1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.

2 Mondék az én szívemben: No, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!

3 A nevetésről azt mondom: Bolondság! A vigasságról pedig: Mit használ az?

4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat (pedig szívem a bölcsességet követé), és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, amit cselekedjenek az ég alatt, az életük napjainak száma szerint.

5 Felette nagy dolgokat cselekedtem: építék magamnak házakat, ülteték magamnak szőlőket.

6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjük mindenféle gyümölcstermő fákat.

7 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.

8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem. Öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, akik voltak énelőttem Jeruzsálemben. 1Kir 10,23.24

9 Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat, szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit: asszonyt és asszonyokat. 1Kir 10,27; 1Kir 10,14

10 És naggyá levék, és megnövekedém mindazok felett, akik előttem voltak Jeruzsálemben. Az én bölcsességem is helyén volt. 1Kir 4,30

11 Valamit kívánnak vala az én szemeim, meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vigasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban, mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. Préd 3,12.22

12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala, és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt.

13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcsességet és bolondságot és esztelenséget, azaz hogy mit cselekesznek az emberek, akik a király után következnek: azt, amit régen cselekedtek. Préd 1,17

14 És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen hasznosabb a világosság a setétségnél.

15 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár. De ugyanén megismerém, hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek. Zsolt 49,11

16 Annak okáért mondám az én elmémben: Bolondnak állapota szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? És mondék az én elmémben: Ez is hiábavalóság! Zsolt 49,17-18

17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké, mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is.

18 Azért gyűlöltem az életet, mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme.

19 Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt, mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, aki énutánam lesz.

20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? És mégis uralkodik minden munkámon, amit cselekedtem, és bölcsen szerzettem a nap alatt. Ez is hiábavalóság!

21 Annak okáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, mellyel munkálódtam a nap alatt.

22 Mert van oly ember, akinek munkája elvégeztetett bölcsességgel, tudománnyal és jó kimenetellel, és oly embernek adja azt örökségül, aki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!

23 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, mellyel ő munkálódott a nap alatt?

24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!

25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából. Ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.

26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kívül?

27 Mert az embernek, aki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcsességet és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, aki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!