A Szentlélek kitöltetése. A nyelvek csodája

1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. 2Móz 23,16; 34,22; 5Móz 16,10

2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.

3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül.

4 És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk.

5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság, és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

7 Álmélkodnak pedig mindnyájan, és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?

8 Mi módon halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?

9 Pártusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában, 1Pt 1,1; ApCsel 6,9

10 Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréné mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, ApCsel 6,9

11 krétaiak és arabok halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?

13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter prédikációja Jézusról, a Messiásról

14 Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van,

16 hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: Jóel 2,28-32

17 És lészen az utolsó napokban – ezt mondja az Isten –, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. Ésa 44,3

18 És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

19 És teszek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

21 És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten tiköztetek, amint magatok is tudjátok, Mt 4,23.24; 11,4-5; Jn 3,2; 5,36; 9,32.33; 10,25

23 azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek. ApCsel 4,28

24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia.

25 Mert Dávid ezt mondja őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Zsolt 16,8-11

26 Annak okáért örvendezett az én szívem, és vigadott az én nyelvem, annak felette az én testem is reménységben nyugszik.

27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

28 Megjelentetted nékem az életnek útait, betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.

29 Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 1Kir 2,10; Neh 3,16

30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe. 2Sám 7,12; Zsolt 132,11

31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.

32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. ApCsel 1,3.8.22; 10,41; Lk 24,48

33 Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván és a megígért Szentlelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. Lk 24,49; Jn 15,26; 16,7

34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba, hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, Zsolt 110,1

35 míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul!

36 Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

37 Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.

39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Ésa 44,1-5; Jn 17,20

40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

41 Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Jeruzsálemi gyülekezet

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mk 16,17.18; Jn 14,12

44 Mindnyájan pedig, akik hívének, együtt valának, és mindenük köz vala. ApCsel 4,32

45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.

46 És mindennap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben, örömmel és tiszta szívvel

47 dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig mindennapon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel.