APOSTOLOK CSELEKEDETEI

17. fejezet

Pál Thessalonikában tanít

1 Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, ahol volt a zsidóknak zsinagógájuk. 1Thessz 2,1-2

2 Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék velük az írásokból.

3 Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek. ApCsel 26,23; Lk 24,26.46; ApCsel 9,22

4 És némelyek azok közül hívének, és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz, úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 1Thessz 1,6.9

5 De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost, és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. 1Thessz 2,15.16

6 Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek,

7 kiket Jáson házába fogadott, pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak: Jézust. Lk 23,2; Jn 19,12

8 Fel is indíták a sokaságot és a város elöljáróit, kik hallják vala ezeket.

9 De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.

Pál Béreában tanít

10 Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába. Kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. ApCsel 9,25

11 Ezek pedig nemesebb lelkűek valának a thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. Ésa 8,20; Jn 5,39

12 Sokan hívének azért őközülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. ApCsel 17,4

13 Mikor azonban tudtukra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.

14 De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé. Silás és Timótheus azonban ott maradának.

15 Akik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig, és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek őhozzá, elmenének. ApCsel 18,5; 1Thessz 3,1.2.6

Pál Athénben tanít

16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. 2Móz 20,4.5; 32,19

17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.

18 Némelyek pedig az epikureus és sztoikus filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajon megérthetjük-é, mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?

20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek, meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. ApCsel 14,15; ApCsel 7,48.49; 1Kir 8,27

25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent. Zsolt 50,10-12; Ésa 42,5

26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait, 1Móz 1,27.28; 5Móz 32,8

27 hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem, Róm 1,19.20

28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. Róm 1,23; Ésa 40,18-20

30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Róm 3,26; ApCsel 14,16; Tit 2,11-13; ApCsel 14,15

31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt, bizonyságot tévén mindenkinek azáltal, hogy feltámasztá őt halottaiból. ApCsel 10,42; 2Kor 5,10; ApCsel 2,32; 10,40; 13,30

32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged efelől.

33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

34 Némely férfiak azonban csatlakozván őhozzá, hívének, ezek között az areopágita Dienes is és egy Damaris nevű asszony és mások ővelük.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában