APOSTOLOK CSELEKEDETEI

1. fejezetElőszó. Krisztus mennybemenetele

1 Első könyvemet * írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, [u'Luk. 1,3.']

2 Mind a napig, * melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. [u'M\xe1t. 28,19. M\xe1rk 16,15. Luk 24,49.']

3 Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven * napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. [u'M\xe1t. 28,18. M\xe1rk. 16,12.14. Luk. 24,15.34.36. J\xe1n. 20,19.26. 21,1\u201314. 1 Kor. 15,5\u20138.']

4 És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek * Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, † melyet úgymond,hallottatok tőlem: [u'Luk. 24,49.'] ; [u'J\xe1n. 14,26. 15,26.']

5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel * fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. [u'M\xe1t. 3,11. M\xe1rk 1,8. Luk. 3,16. J\xe1n. 1,33. Csel. 2,1\u20134.']

6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?

7 Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.

8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim * úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. [u'r\xe9sz 2,32.']

9 És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, * és felhő fogá el őt szemeik elől. [u'M\xe1rk 16,19. Luk. 24,51.']

10 És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

11 Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a * miképen láttátok őt felmenni a mennybe. [u'M\xe1t. 24,30. M\xe1rk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.']

12 Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének,mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapijáróföldre.

13 És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

Mátyás apostollá választása

15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):

16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által * Júdás felől, ki vezetőjük † lőn azoknak, a kik megfogták Jézust. [u'Zsolt. 41,10.'] ; [u'M\xe1t. 26,47. M\xe1rk 14,43. Luk. 22,47. J\xe1n. 18,3.']

17 Mert mi közénk számláltatott, és * elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. [u'M\xe1t. 10,4. M\xe1rk 3,19.']

18 (Ez hátmezőt szerze hamisságának béréből; * és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. [u'M\xe1t. 26,15. Luk. 22,5.']

19 És eztudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz * Vérmezőnek neveztetett el.) [u'M\xe1t. 27,8.']

20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó * abban. És: Az ő püspökségét más † vegye el. [u'Zsolt. 69,26.'] ; [u'Zsolt. 109,8.']

21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

23 Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

24 És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,

25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

26 Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.