2Sámuel
16. fejezet
Siba rágalmazza Mefibósetet
1 Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszú szőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.
2 És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtuk járjanak, a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, aki megfárad a pusztában. 2Sám 9,3.6.9; 19,17.18
3 És monda a király: Hol van most a te uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé, Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát. 2Sám 9,2-5; 2Sám 19,26
4 És monda a király Sibának: Ímé, minden tied legyen, valamije volt Mefibósetnek! Monda akkor Siba: Meghajtom magamat. Vajha kegyelmet találnék előtted, oh, uram, király! 2Sám 19,29
5 Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé, onnan egy férfi jöve ki, a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket. 2Sám 19,21; 1Kir 2,8.36-46
6 És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és bal keze felől valának.
7 És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember! 2Móz 22,28
8 Megfizet most az Úr néked Saul egész háza népének véréért, aki helyett te uralkodol. És adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak. És ímé, te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy. 2Sám 1,5-16; 2Sám 4,5-12
9 Monda pedig Abisai, Sérujának fia a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek, és fejét veszem. 2Sám 18,2; 1Sám 26,8
10 Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot! És ki mondhatja néki: Miért műveled ezt? 2Sám 2,18
11 És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Ímé, az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet. Hogyne cselekedné tehát e benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon! Mert az Úr mondotta néki. 2Sám 17,3
12 Netalán reátekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett. 2Sám 19,14.15
13 És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik, és köveket hajigál vala őellenébe, és port hány vala.
14 Eljuta annak utána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
Absolon követi Akhitófel gyalázatos tanácsát
15 Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai bemenének Jeruzsálembe, és Akhitófel is ővele. 2Sám 15,7-12
16 Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a király, éljen a király! 2Sám 15,32-37; 1Sám 10,24
17 És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?
18 Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem akit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai, azé leszek, és azzal maradok.
19 Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? Amint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek tehozzád is.
20 Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? 2Sám 15,12.31
21 Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat. És megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak. 1Móz 49,3.4; 3Móz 20,11
22 Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz az egész Izráelnek szeme láttára. 2Sám 12,11.12
23 És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna. Olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.