2Sámuel

15. fejezet

Absolon lázadása

1 Lőn pedig annak utána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. 1Kir 1,5

2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, akinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád.

3 Monda néki Absolon: Ímé, a te beszéded mind jó és mind igaz, de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál.

4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és énhozzám jőne minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki!

5 Mikor pedig valaki hozzámegy, és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyújtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.

6 És ekképpen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.

7 Lőn pedig negyven esztendő múlván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak! 2Sám 2,1-4

8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Szíriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.

9 Monda néki a király: Menj el békével! És felkelvén, elméne Hebronba.

10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.

11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.

12 És elküldvén Absolon, hívatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett. 2Sám 17,23

Dávid futása

13 És követ méne Dávidhoz ilyen üzenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.

14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől. Siessetek elmenni, hogy valamiképp sietve utol ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével! Zsolt 3

15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé, itt vannak a te szolgáid.

16 Kiméne azért a király és egész háznépe őutána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat. 2Sám 5,13

17 És kimenvén a király és egész háznépe őutána, megállapodának a legszélső háznál.

18 És minden szolgái őmellé menének, és a kereteusok, a peleteusok mind, a gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt. 1Kir 1,38; 2Sám 8,18

19 Monda pedig a király a gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mivelünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy, és vissza is költözhetel szülőhelyedre. 2Sám 18,2

20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jöjj? Én megyek oda, ahova mehetek. Te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is! Irgalmasság és igazság legyen veled!

21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr, és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is. Ruth 1,16

22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jöjj el és menjünk el! És elméne a gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.

23 És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra a puszta felé.

24 És ímé, vele vala Sádók is, és a léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala, és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék. 2Sám 8,17; 1Sám 22,20-23

25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét hazahoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.

26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, amint néki tetszik! 1Sám 3,18

27 Monda annak felette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad és az Abjátár fia, Jonatán, a ti két fiatok veletek együtt!

28 Lássátok, ímé, én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem üzentek.

29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának. 2Sám 6,15

30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, ki-ki beborította fejét, és mentükben sírának. 2Sám 19,4

31 Megüzenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, oh, Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát. 2Sám 16,23; 17,23

32 És amint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé, eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá, és földet hinte fejére. Jób 2,12

33 És monda néki Dávid: Ha eljössz velem, terhemre leszel nékem.

34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, oh, király. Ennek előtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát. 2Sám 17,1-14.23

35 És ímé, veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok. Azért minden dolgot, amit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak!

36 Ímé, ott van velük az ő két fiuk is, Akhimás, a Sádók fia és Jonatán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megüzenhetitek, valamit hallotok.

37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe. 1Krón 27,33

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában