Dávid megöleti Saul halálának hírhozóját

1 És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött, 1Sám 30,1.17.26

2 ímé, a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala. És amikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.

3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.

4 Monda néki Dávid: Mondd meg, kérlek, nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harcból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonatán, az ő fia meghalának. 1Sám 31,2

5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonatán, az ő fia?

6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé, Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé, a szekerek és lovagok utolérék őtet. 1Sám 31,4

7 Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.

8 Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.

9 Akkor monda nékem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van. 2Sám 1,6

10 Annak okáért én melléállván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranyperecet, mely az ő karján volt, és azokat ímé, idehoztam az én uramnak.

11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, akik ővele valának. 2Sám 3,31; 1Móz 37,29

12 És nagy zokogással sírának, és böjtölének mind estéig Saulon és Jonatánon, az ő fián és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el. 1Sám 31,13

13 És monda Dávid az ifjúnak, aki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény amálekita férfi fia vagyok.

14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére? 1Sám 24,6.7; 26,9

15 És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jöjj elő, és öld meg őt! Ki általüté azt, és meghala. 2Sám 4,12

16 És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden, mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.

Dávid gyászéneke Saul és Jonatán felett

17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással Saulon és Jonatánon, az ő fián,

18 és monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):

19 Izráel! A te ékességed elesett halmaidon, miként hullottak el a hősök.

20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai! 1Sám 27,3-5; Mik 1,10

21 Gilboa hegyei, se harmat, se eső tireátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót, mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal. 1Sám 10,1

22 A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonatán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt. 1Sám 14,13

23 Sault és Jonatánt, akik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el. A saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának. 1Sám 20,2

24 Izráel leányai! Sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és arannyal ékesíté fel ruhátokat!

25 Oh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jonatán halmaidon esett el!

26 Sajnállak testvérem, Jonatán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél. 1Sám 18,1; 20,41; 23,16.17

27 Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadiszerszámok!