2Királyok

6. fejezet

A fejsze úszik

1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé, ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szoros nékünk. 2Kir 2,15; 4,38

2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakjunk. És monda: Menjetek el!

3 És monda egy közülük: Nyugodj meg rajta, és jöjj el a te szolgáiddal! És monda: Én is elmegyek.

4 És elméne velük. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.

5 És történt, hogy mikor egy közülük egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! Pedig ezt is kölcsön kértem!

6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát, és utánadobta, és a fejsze feljött a víz színére.

7 És monda: Vedd ki! És kinyújtván kezét, kivevé azt.

A szíriaiak megvakítása

8 Szíria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.

9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a szíriaiak betörni.

10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, amelyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.

11 És felháborodott ezen a szíriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!

12 Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram, király, hanem Elizeus próféta, aki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz. 2Kir 5,9-14

13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utánaküldjek, és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé, Dótánban van.

14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, akik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.

15 Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé, seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! Mit cselekedjünk?

16 Felele ő: Ne félj! Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelük.

17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh, Uram! Nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson! És megnyitá az Úr a szolga szemeit, és láta, és ímé, a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.

18 És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kívánsága szerint. 1Móz 19,11

19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város. Jertek el énutánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, akit kerestek. És elvezeté őket Samariába. 1Kir 16,24.29

20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh, Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak! És megnyitá az Úr az ő szemeiket, és látának, és ímé, Samaria közepében voltak.

21 Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám?

22 És monda: Ne vágasd! Le szoktad-é vágatni azokat, akiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urukhoz! Péld 25,21; Mt 5,44-48

23 És nagy lakomát szerzett nékik. És miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urukhoz. És ettől fogva többé nem jöttek a szíriai portyázó csapatok az Izráel földjére.

Éhínség Samariában

24 És lőn ezek után, hogy Benhadád, Szíria királya összegyűjté egész seregét, és felment, és megszállotta Samariát.

25 És igen nagy ínség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüst és egy véka galambganéj öt ezüst lett. 2Kir 18,27

26 És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta őhozzá, mondván: Légy segítséggel, uram, király!

27 A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?

28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap esszük meg.

29 És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát. 5Móz 28,53-57; JSir 4,10

30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, amint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé, alól zsákruha van az ő testén.

31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!

32 Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és szorítsátok meg őt az ajtóban! Ímé, az ő ura lábainak dobogása követi őt. 1Kir 14,5.6

33 És mikor még így beszélne velük, már a követ leérkezett hozzá, és nyomában a király, és monda: Ímé, ilyen veszedelem származott az Úrtól! Várjak-é még tovább az Úrra?

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában