2Királyok

5. fejezet

Elizeus meggyógyítja a szíriabeli poklos Naámánt

1 És Naámán, a szíriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyra becsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Szíriát. És az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt. Lk 4,27

2 Egyszer portyázó csapatok mentek ki Szíriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.

3 És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szemben lenne azzal a prófétával, aki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.

4 És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány.

5 Akkor monda Szíria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért, és vőn magával tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azonfelül tíz öltöző ruhát.

6 És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé, az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.

7 De amikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit, és monda: Isten vagyok-é én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez énhozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe, és lássátok, hogy csak okot keres ellenem! 5Móz 32,39; 5Móz 32,39

8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen üzenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!

9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.

10 És külde Elizeus követet őhozzá, mondván: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.

11 Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Ímé, én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.

12 Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.

13 De hozzámenének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta néked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz?

14 Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.

15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.

16 Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye, de ő nem akará. 1Kir 17,1

17 És monda Naámán: Ha nem, adj, kérlek, a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér, mert a te szolgád többé égőáldozattal vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.

18 Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában. Azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban!

19 És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel! És mikor elment őtőle úgy egy mértföldnyire,

Elizeus Géházit poklossággal bünteti kapzsiságáért

20 Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Ímé, az én uram megkímélé ezt a szíriabeli Naámánt, és nem akará tőle elvenni, amit hozott volt. Él az Úr, hogy utánafutok, és valamit kérek tőle.

21 És utánafutott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt, hogy utánafut, leugrott a szekérből, és eleibe méne, és monda: Rendben van minden?

22 És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Ímé, most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: Adj kérlek azoknak egy talentum ezüstöt és két öltöző ruhát!

23 És monda Naámán: Kérlek, végy két talentumot. És kényszeríté őt, és egybeköte két talentum ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adá, akik előtte vitték azokat.

24 De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.

25 Ő pedig bemenvén, megálla az ő ura előtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.

26 Ő pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!

27 Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment őelőle megpoklosodva, mint a hó. 4Móz 12,10

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában