Dávid tovább bujdosik

1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, odamenének hozzá. 2Sám 23,13.14

2 És hozzágyűlének mindazok, akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak. És mintegy négyszázan valának ővele.

3 És elméne onnan Dávid Micpába, Moáb földjére, és monda Moáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten! 4Móz 22,1; 5Móz 34,1.8

4 És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.

5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földjére! Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment. Zsolt 63,1

Saul megölet az áruló Doéggel nyolcvanöt papot

6 És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, akik vele valának. (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt, és dárdája a kezében vala, és szolgái mindnyájan mellette állának.)

7 Monda azért Saul az ő szolgáinak, akik mellette állottak: Halljátok meg, Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlőhegyeket és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,

8 hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, aki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, aki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint ahogy e mai napon megtetszik?

9 Akkor felele az edomita Doég, aki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.

10 Aki őérette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sőt a filiszteus Góliát kardját is néki adá.

11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza népét, a papokat, akik Nóbban valának. És eljövének mindnyájan a királyhoz.

12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram.

13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és őérette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint ahogy most történik?

14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, aki a királynak veje, és aki akaratod szerint jár, és tisztelt ember a te házadban?

15 Vajon csak ma kezdém-e az Istent őérette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza népének, mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.

16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háza népének!

17 És monda a király a poroszlóknak, akik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és mégsem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra! És ellenük fordula az edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolcvanöt embert ölt meg, akik gyolcs efódot viselének.

19 És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt, az ökröt és szamarat és bárányt fegyvernek élével.

20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, akit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.

21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.

22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza népének halálára.

23 Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.