Izráel országa. Illés szárazságot jövendöl, hollók etetik, a sareptai özvegyet csoda által táplálja, fiát pedig feltámasztja

1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen, hanem csak az én beszédem szerint. Jak 5,17.18

2 És lőn az Úrnak beszéde őhozzá, mondván:

3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik!

4 És a patakból lesz néked italod. A hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.

5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék. És elméne, és leüle a Kérith patakja mellett, amely a Jordán felé folyik.

6 És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott. 1Kir 19,5-6

7 És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak, mert nem volt eső a földre.

8 És lőn az Úrnak beszéde őhozzá, mondván:

9 Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Szidonhoz tartozik, és légy ott! Ímé, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Lk 4,26

10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé, egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam!

11 De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben!

12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk. 2Kir 4,2-6

13 Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint! De mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide! Magadnak és a te fiadnak pedig azután süss,

14 mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.

15 És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe naponként.

16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által.

17 És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélegzete is elállott.

18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

19 És monda néki: Add ide a te fiadat! És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.

20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd? 2Kir 4,33-35

21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét őbelé! ApCsel 20,10

22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon igazság. 1Kir 18,39