Dávid népszámlálásának büntetése dögvész

1 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. 2Sám 24,1

2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt Beersebától fogva Dánig, és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát! 2Sám 17,11

3 Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az ő népét, amennyien vannak! Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére. 2Sám 24,3

4 De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt, azután megtért Jeruzsálembe.

5 És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi. 1Móz 15,5

6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.

7 Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.

8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém. Most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem! 2Sám 24,10

9 Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:

10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképpen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válassz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled!

11 Elméne azért Gád próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Válassz magadnak! 2Sám 24,11

12 Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által, és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad, vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben, és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött. 2Sám 24,12-15

13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő irgalmassága), és ne essem emberek kezébe! 2Móz 20,6

14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre. És meghalának Izráel közül hetvenezren.

Dávid áldozata Ornán (Arauna) szérűjén

15 Bocsáta annak felette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr, és könyörüle az ő veszedelmükön, és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szűnjél meg! Az Úrnak angyala pedig áll vala a jebuzeus Ornánnak szérűjénél. 2Krón 3,1

16 Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájukra.

17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Óh, én Uram, Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás!

18 Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid, és építsen oltárt az Úrnak a jebuzeus Ornán szérűjén.

19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.

20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, akik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).

21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá magát Dávid előtt arccal a földre. 2Sám 24,20

22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak! Igaz árán adjad nékem azt, hogy megszűnjék e csapás a népen!

23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, ami néki tetszik, sőt az ökröket is odaadom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul. Mindezeket ajándékul adom. 3Móz 2,1-16

24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled, mert ami a tied, nem veszem el tőled az Úrnak, és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból.

25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust. 2Sám 24,24.25

26 És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő és hálaáldozatokkal, és segítségül hívá az Urat, aki meghallgatá őt, mennyből tüzet bocsátván az égőáldozat oltárára. 3Móz 9,24; 1Kir 18,38

27 És parancsola az Úr az angyalnak, és betevé az ő kardját hüvelyébe.

28 Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott.

29 (Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. 2Móz 29,43; 40,1-34; 1Krón 16,39

30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)